Az egész nyár úgy kezdődött ahogy egy normális 15 évesnek. Vége volt az évzárónak és mindenki ment a maga dolgára. Ahogy a suli udvar kiürült és a szülők pityeregve karon fogták a gyerekeiket úgy éreztem magamat mint egy elveszett bárány egy meleg nyári napon. Kaliforniában hét ágra sütött a nap és egy felhő sem volt az égen. Leültem egy padra és csak vártam, hogy jöjjön anyu. Anyukám gyerek pszichológus és apukám már régen elhagyott. Mielőtt elment született egy húgom Ayka aki a nagymamám után kapta a nevét ugyanis édesanyám ázsiai az apukám meg amerikai.
Miután ücsörögtem egy öt percet tűsarkú kopogását hallottam. Hosszú fekete hajamat hátra dobtam és egy nagy mosoly ült ki az arcomra. A nő aki közeledett felém egy térdig érő fekete ceruzaszoknyát viselt türkiz színű inggel ami kihangsúlyozta a homokóra alakját. Vállig érő fekete haja csak úgy csillogott a napfényben és mosolya felvillanyozott.
- Kislányom el sem hiszem, hogy mennyire gyönyörű vagy- és ezzel szorosan magához ölelt. Friss gyümölcs illata volt és hihetetlen módon éreztem rajta, hogy mindjárt sír.
- Anyu ne kezdj el itt bőgni nekem mert akkor én is sírok.
- Igen. tényleg. Sajnálom. Csak hihetetlenül hasonlítasz a nagymamádra- a keze közé fogta az arcom és nyomott egy puszit a homlokomra.- Na menjünk haza, rendeljünk kínait és élvezzük ki amíg itthon vagy.- mondta és elindult a kijárat felé.
Hát igen. A tábor. Három hónap messze innen a kellemes és meleg Dél-Kaliforniától. Anya azt gondolja, hogy majd így könnyebben szerzek barátokat és hasznosíthatom a zenei tudásomat. Egyetlen szerencsém, hogy velem jön a legjobb barátnőm Carie. Kettőnk közül ő az ész és a jóindulat. Nélküle nem tudnám mit csinálnék.
Ahogy haza értünk anya megrendelte a vacsorát és én rögtön írtam Carienek. öt perc múlva visszahívott.
- Csajszi! Na mizujs? Izgulsz már? Basszus holnap már megyünk és ez lesz életünk legjobb nyara már érzem!- fakadt ki barátnőm. Tudni kell Carieről, hogy imád minden újat. Oda van a kalandokért és izgalmas dolgokért és legfőképpen kipróbálni az ismeretlent. Én inkább a megszokott dolgokat szeretem és nem belevetni magamat az őrültségekbe.
- Szia Carie. Hát ha őszinte akarok lenni kicsit félek...
- Jaj Aleysha te mindentől félsz! Egyedül sem vagy képes lemenni a boltba. Ide figyelj. Érzem, hogy ez a nyár más lesz. És jó értelemben. Úgyhogy szedd össze magad, pakolj össze és holnap reggel találkozunk. Puszi!- és ezzel kinyomta. Letettem a telefont magam mellé és a nagy fekete matt bőröndre néztem ami már egy hete szemezett velem a szobám sarkában. Először át öltöztem valami kényelmesebbe és elővettem a ruháimat. Szépen rendbe raktam őket. Nyári ruhák. Rövid nadrágok. Trikók. Rövid ujjuk. Pulcsik. Alsóneműk. Ezeket mind belegyömöszöltem a bőrönd egyik oldalába majd a személyes dolgaimat kezdtem összeszedni. Telefon. Telefontöltő. Szemüveg. Könyvek. Fülhallgató. Tisztasági csomag. Rajztömb. Ceruzák. Fényképező gép. Párna.
- Aleysha! Kicsim megjött a kaja gyere vacsorázni.
- Indulok anyu!- feltápászkodtam az ágyamról és ledobogtam a lépcsőn. Ahogy leértem megéreztem a thai tészta és a vegetáriánus gombóc édes illatát. Leültem a székemre és mögöttem egy másodperc múlva megjelent Ayka.
- Szia Ayka! Milyen volt a suli?- kérdezte anyu.
- Semmi különös nem volt. Leysha muszáj elmenned? Tök hiányozni fogsz!- nézett rám nagy szemekkel egy évvel fiatalabb húgom.
- Meg tudtok majd látogatni! Minden hónapban van kettőször családi nap plusz a tábor végén egy műsor ahol mindenki előad. Szóval nyughass.- mosolyogtam rá.
Velem ellentétben Ayka apámra hasonlít. Szőkés barna haja a mellkasáig ért és zöld szeme volt. Nálam magasabb volt egy két centivel és sokszor őt nézték idősebbnek. Anyu szerint pont olyan mint apa lányban.
- Ki mit kér?- kérdezte anya belezavarva az elmélkedésembe.
- Én egy gombócot és rizst.- mondta Ayka.
- Én thai-t.- így én. Miután befejeztük a vacsorát anya felzavart, hogy aludjam mert holnap hatkor kelek. Bezártam az ajtómat, és leültem az ágyra. Bekapcsoltam a gépemet, és felmentem a MFT honlapjára.
Music For Teens. Az otthonom lesz 3 hónapig. Főoldal. Tábor. 2015. Diákok. Több mint 300 diákot vettek fel. Tudni kell, hogy ez a tábor egy hosszú ideje óta megvan de csak most engedték meg, hogy 15 évesek is jelentkezzenek. A táborra egy évvel előbb kell jelentkezni és leadni az anyagodat. Mivel ekkora túljelentkezés volt tovább építették az egészet és most kétszer akkora mint ezelőtt. Végig pörgettem a diákok nevét. Tori Ollsen. Fred Furg. Ben Kry. Damien Loose. Aleysha Deyes. Hát ott voltam én. A 300 ember között ott voltam én. Sóhajtottam, majd lekapcsoltam a gépemet. Betakaróztam és csak gondolkodtam. Vajon beilleszkedem? Carie jó az ilyesmiben, neki csak nem lesz gondja. De én? Hát nálam már problémák vannak.
Egy pillanatba sem telt és már álomba is szenderültem. Mikor felkeltem az ablakomból pont a szemembe sütött a nap. Egy perc után az ébresztőm is megszólalt. Áthajoltam az ágyamon, hogy lenyomjam az órát, majd nyújtózkodva felkeltem. Kinyitottam a szekrényemet és kivettem a ruhákat amiket föl akartam venni. Mivel még csak hat óra volt felhúztam egy pulcsit is. Elővettem a fésűmet és elkezdtem a nagy fekete madárfészket elrendezni a fejemen. Ezután elsétáltam a fürdőbe és gyorsan lezuhanyoztam. A meleg víz felfrissített és máris jobban éreztem magamat. Megmostam a fogamat majd újra megfésülködtem. Előszedtem a tusomat és kihúztam a szememet. Majd magamra néztem. Elég elfogadhatónak tűntem, szóval megfogtam a bőröndömet és az úti táskámat. Leszenvedtem magamat a földszintre ahol már éreztem a palacsinta illatát a levegőben.
- Jó reggelt.
- Szia kicsim. Hogy aludtál?
- Jól köszi. Figyu legyél szíves elcsomagolni nekem a reggeliből jó? Egyszerűen nem tudok reggelizni.- panaszkodtam. Ez igaz volt. A hasam úgy görcsölt, hogy állni nem tudtam.
- Persze, de tessék megenni.
- Rendben.
- Aleysha!- kiáltott a húgom. Odarohant hozzám és megölelt. Szorosan visszaöleltem, és nyomtam egy puszit az arcára.- Nem akarom, hogy elmenj. Maradj!
- Ayka nem azért fizettünk egy csomót, hogy most kidobjuk az ablakon. Ha már a fél ház ráment, akkor el fog menni ha tetszik ha nem.- mondta szigorúan anya.
- Hiányozni fogsz!- mondtam majd újra megöleltem. Ekkor csöngettek. Anya lekapcsolta a sütőlapot és kinyitotta az ajtót. Barátnőm Carie robbant be egy türkiz színű nyári ruhában. Szőke haja be volt göndörítve és ahogy lenni szokott a sminkje is tökéletesen állt.
- Na indulunk?- kérdezte mosolyogva. Miután elváltam a testvéremtől anyu, Carie és én beszálltunk az autóba és elindultunk a vonat állomáshoz. Az út közben Carie beszélt hozzám, hogy milyen izgalmas lesz ez az egész és hogy mennyire jól fogjuk érezni magunkat. Én eközben csak néztem ahogy elhaladunk a sok ház mellett és azt a környéket amit 3 hónapig nem látok.
Lassan odaértünk a pályaudvarhoz és elsétáltunk a vonatunkhoz.
- Aleysha nagyon fogsz hiányozni. Nem akarok az az anyuka lenni aki megmondja mikor írj neki és nem akarom, hogy ellenőrizni kelljen téged. Szóval ha úgy gondolod írsz, ha nem akkor nem. De azért egy héten jó lenne felőled hallani.- mondta anyu. Magamhoz szorítottam, és a könnyeimet beletöröltem a blúzába.
A 4. vágányon lévő vonat öt percen belül indul.
Elköszöntem anyutól majd a bőröndökkel és Carievel felszálltunk a vonatra. A jegyünket előkészítettük és leültünk a helyünkre. Carie búcsút vett az ő édesanyjától telefonon keresztül ( mivel az ő anyja most másik országban van ) és miután letette hátravetette magát a székében.
- Ajj annyira izgulok! Aleysha meg sem szólaltál reggel óta. Mi bajod van?- hajolt előre újra.
Mi a bajom? Hát az, hogy totál félek, hogy mi lesz. Lehet, hogy megtalálom Őt és lehet, hogy nem. Lehet, hogy kicikiznek és lehet, hogy nem. Mi van, ha egész tábor alatt senkivel sem fogok összebarátkozni?
- Csak fáradt vagyok ennyi.- mondtam és elővettem a palacsintámat amit anyu elrakott nekem. Lassan elkezdett elindulni a vonat, majd röpke pillanatok alatt már MFT-nél voltunk
* * *
Ahogy leszálltunk a vonatról egy zöld terepjárót láttunk meg Music For Teens felirattal. Egy erdő közepén voltunk, szóval nem téveszthettük félre. Carievel odasétáltunk, mikor a kocsi mögül egy körülbelül akkora lány sétált elő mint én ugyanolyan zöld pólóban mint a kocsi. Göndör mogyoróbarna haj. Nagy kék szemek. Vékony. Kecses. Nőies. A névtábláján az Allyn név állt.
- Sziasztok segíthetek?-kérdezte lélekzet elállítóan szép mosollyal.
- Szia én Carie Osborn vagyok ő pedig a barátnőm Aleysha Deyes. A táborba jöttünk.-mondta Carie.
- Ó persze! Jó helyen vagytok. Már csak egy lányt várunk. Hogy is hívják...Kaithlyn McGrowe. Ismeritek?-kérdezte mire mi megráztuk a fejünket.
- Nem baj. Itt van ami kell a tábor kezdéséhez.- mondta és oda adott egy kisebb füzetet. Kinyitottam. Első fejezet. Tudnivalók. Második fejezet. Tábor rend. Az egész füzet egy útmutató volt.- Továbbá kaptok egy MFT-es pólót és trikót. Mi a méretetek?-kérdezte és leadtuk az adatunkat. Megkaptuk a ruhákat, majd egy félnéger lány jelent meg mellettünk.
- Kaithlyn McGrowe. A Táborba jöttem.- mondta. Magas. Magabiztos. Sötét barna szemű. Világosbarna hajú. Sportos.
- Jó helyen vagy. Mivel már mind itt vagytok én is bemutatkozom. Allyn Loose vagyok, én leszek a ti mentorotok. Mivel ti prémiumot fizettetek ezért külön képzést fogtok kapni. Ha bármi szükségetek van akkor engem keressetek.- mondta. Loose. A névsorban is volt egy Loose. Drake...nem nem az volt...Dan? Nem nem az volt.....Damien.
- Mivan Damiennel?- kérdezte Allyn. Hangosan gondolkodtam. Megint.
- Öhmm semmi csak eszembe jutott, hogy volt egy ilyen nevű srác a névsorban.- mondtam elpirulva. Allyn elmosolyodott és felcsillanva nézett rám.
- Damien a bátyám. Ő is prémiumban van.-mondta majd elfordult.- Szálljatok be!- mondta. Kaithlyn üllt elöl, én és Carie hátul. A csomagokat a terepjáró hátuljába tettük. Carie elbeszélgetett Allynnal, Kaithlyn és én pedig kifelé bámultunk. Egy tíz perc múlva egy nagy fa totem kapuhoz érkeztünk aminek a tetejére az MTF volt belekarcolva. Behajtottunk és egy nagy rétre értünk.
Jobb oldalon egy nagy modern épület volt amihez legalább húsz lépcsőfok vezetett. Az egészet teleözönlötték a diákok. Hol gitároztak, hol táncoltak. Előttünk egy park volt padokkal és közében egy szoborral. A park mögött egy nagy tégla épület volt, Bal oldalt egy utca ment el a messzeségig. Az utca oldalain olyan házak voltak mint az egyetemen a klubok házai. A tégla épület mögött a színpad magaslott egy kis dombon.
- Üdvüzlünk titeket a MFT táborában!- sipákolt Allyn. Valahogy érzem, hogy ezzel a lánnyal még jóban leszünk. Miután körbe fuvarozott minket All, elindultunk a házak felé. Mindegyik ház egyedi volt és házias. Az emberek elözönlötték az utcán. Mindenki jól érezte magát. Ekkor Allyn megállt.
- Megérkeztünk! Mivel én vagyok a mentorotok én is veletek fogok lakni így ha bármi baj van közel leszek.- mosolygott. A ház gyönyörűen nézett ki. A falak fehérek voltak, két emeletes volt és egy kert volt előtte. A tornácon volt egy asztal és kettő szék plusz egy grillező. Kivettük a csomagjainkat és amíg Allyn kiosztotta a kulcsokat a házhoz körülnéztem. Hatalmas fák voltak mindenütt, még a házaknál is magasabbak. Csiripeltek a madarak, és több házból is zene hallatszott.
- No gyertek be!- beléptünk a házba ami eszméletlen volt. Egyből a nappaliba érkeztünk ami a konyhával volt összekapcsolva. Egy zongora is volt a szobában.- Az emeleten van négy szoba. Nyugodtan rendezkedjetek be és majd egy fél óra múlva jövök. Na puszi!- dobott egy csókot a levegőbe és bezárta maga után az ajtót. Carievel egymásra néztünk majd Kaithlynre. Carie odament hozzá és kezet fogott vele.
- Szia Carie Osborn. Ő pedig mögöttem Aleysha. Nagyon örülünk.- mosolygott. Kaithlyn visszamosolygott és így folytatta:- Hívjatok Lynnek. Nagyon örülök. Na pakoljunk be!
Felvittük a csomagjainkat és kiválasztottuk a szobáinkat. Carie és én egymás melletti szobát választottunk és Lyn pedig Allynal fog lakni. Én miután bepakoltam a szobámba lementem a lépcsőn. Elraktam a kulcsomat és Cariehez fordultam.
- Elmegyek egy gyors sétára oks? Egy 10 perc és jövök.- mondtam és válaszát meg sem várva elindultam a park felé. Hihetetlen mennyi ember volt itt, mennyi személyiség és tehetség. A nyári levegő simogatta az arcomat és a sok ember igazi nyári hangulatot adott ennek a tábornak.
Amint elértem a parkhoz leültem a fűbe és elővettem a rajztömbömet a táskámból. Úgy döntöttem, hogy azt a gitározó fiút rajzolom le aki előttem húsz méterre játszott. Minden csöndes volt és nyugodt pont amilyennek szeretem. Azt észre sem vettem, hogy egy nagy tölgyfa mellett ücsörgök.
- Foglalt ez a hely?- kérdezte hirtelen mögöttem egy mély hang. Hátranéztem, és egy magas kócos hajú srác állt. Éj fekete haj. Zöld szem. Magas. Vékony. Izmos. Bőr dzsekis. Tökéletes.
- Öhm nem. Nyugodtan gyere. Izé nem akarok zavarni.- éreztem ahogy az arcom vér vörössé változik. Beletúrt a hajába és hátát neki támasztotta a fának. Zöld szemével végig mért én pedig elkaptam a fejemet. Hallottam, ahogy felkuncog magába és öngyújtó csattanását is hallottam. Lassan visszanéztem, és ő már egy cigivel a kezében méricskélt.
- Mi olyan érdekes?- kérdeztem remegő hangon. Beleszívott a cigijébe és lassan kiszívta a füstöt.
- Semmi. Hogy hívnak kislány?- kérdezte. Igézően a szemembe nézett, és nem tudtam megszólalni.
- Öhm...Al-Aleysha, de csak...csak hívj Leyshának.
- Leysha. Örülök, hogy megismerkedhettünk. Még találkozunk.- mondta majd felállt. Elindult, majd rájöttem, hogy még a nevét sem tudom.
- Várj!- lassan megállt majd a fejét elfordította jelezve, hogy figyel.- A...a nevedet sem tudom.- mondtam halkan. Elmosolyodott és visszafordította a fejét. Újra elindult és perceken belül elvegyült a rengeteg emberrel,
Így kezdődött a történetem Damien Loose-al.
- Üdvüzlünk titeket a MFT táborában!- sipákolt Allyn. Valahogy érzem, hogy ezzel a lánnyal még jóban leszünk. Miután körbe fuvarozott minket All, elindultunk a házak felé. Mindegyik ház egyedi volt és házias. Az emberek elözönlötték az utcán. Mindenki jól érezte magát. Ekkor Allyn megállt.
- Megérkeztünk! Mivel én vagyok a mentorotok én is veletek fogok lakni így ha bármi baj van közel leszek.- mosolygott. A ház gyönyörűen nézett ki. A falak fehérek voltak, két emeletes volt és egy kert volt előtte. A tornácon volt egy asztal és kettő szék plusz egy grillező. Kivettük a csomagjainkat és amíg Allyn kiosztotta a kulcsokat a házhoz körülnéztem. Hatalmas fák voltak mindenütt, még a házaknál is magasabbak. Csiripeltek a madarak, és több házból is zene hallatszott.
- No gyertek be!- beléptünk a házba ami eszméletlen volt. Egyből a nappaliba érkeztünk ami a konyhával volt összekapcsolva. Egy zongora is volt a szobában.- Az emeleten van négy szoba. Nyugodtan rendezkedjetek be és majd egy fél óra múlva jövök. Na puszi!- dobott egy csókot a levegőbe és bezárta maga után az ajtót. Carievel egymásra néztünk majd Kaithlynre. Carie odament hozzá és kezet fogott vele.
- Szia Carie Osborn. Ő pedig mögöttem Aleysha. Nagyon örülünk.- mosolygott. Kaithlyn visszamosolygott és így folytatta:- Hívjatok Lynnek. Nagyon örülök. Na pakoljunk be!
Felvittük a csomagjainkat és kiválasztottuk a szobáinkat. Carie és én egymás melletti szobát választottunk és Lyn pedig Allynal fog lakni. Én miután bepakoltam a szobámba lementem a lépcsőn. Elraktam a kulcsomat és Cariehez fordultam.
- Elmegyek egy gyors sétára oks? Egy 10 perc és jövök.- mondtam és válaszát meg sem várva elindultam a park felé. Hihetetlen mennyi ember volt itt, mennyi személyiség és tehetség. A nyári levegő simogatta az arcomat és a sok ember igazi nyári hangulatot adott ennek a tábornak.
Amint elértem a parkhoz leültem a fűbe és elővettem a rajztömbömet a táskámból. Úgy döntöttem, hogy azt a gitározó fiút rajzolom le aki előttem húsz méterre játszott. Minden csöndes volt és nyugodt pont amilyennek szeretem. Azt észre sem vettem, hogy egy nagy tölgyfa mellett ücsörgök.
- Foglalt ez a hely?- kérdezte hirtelen mögöttem egy mély hang. Hátranéztem, és egy magas kócos hajú srác állt. Éj fekete haj. Zöld szem. Magas. Vékony. Izmos. Bőr dzsekis. Tökéletes.
- Öhm nem. Nyugodtan gyere. Izé nem akarok zavarni.- éreztem ahogy az arcom vér vörössé változik. Beletúrt a hajába és hátát neki támasztotta a fának. Zöld szemével végig mért én pedig elkaptam a fejemet. Hallottam, ahogy felkuncog magába és öngyújtó csattanását is hallottam. Lassan visszanéztem, és ő már egy cigivel a kezében méricskélt.
- Mi olyan érdekes?- kérdeztem remegő hangon. Beleszívott a cigijébe és lassan kiszívta a füstöt.
- Semmi. Hogy hívnak kislány?- kérdezte. Igézően a szemembe nézett, és nem tudtam megszólalni.
- Öhm...Al-Aleysha, de csak...csak hívj Leyshának.
- Leysha. Örülök, hogy megismerkedhettünk. Még találkozunk.- mondta majd felállt. Elindult, majd rájöttem, hogy még a nevét sem tudom.
- Várj!- lassan megállt majd a fejét elfordította jelezve, hogy figyel.- A...a nevedet sem tudom.- mondtam halkan. Elmosolyodott és visszafordította a fejét. Újra elindult és perceken belül elvegyült a rengeteg emberrel,
Így kezdődött a történetem Damien Loose-al.
